Amerikai repülők
DOUGLAS A-26 INVADER (US)
TECHNIKAI ADATOK (A-26B)
Legénység: 3 fő
|
Motor: 2 db Pratt & Whitney R-2800-27, 2027 LE
|
Sebesség: 570 km/h (4570 m-en)
|
Fegyverzet: max. 18 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 2722 kg
bomba
|
Súly: 10.147 kg (üresen); 19.187 kg (harckészen)
|
Csúcsmagasság: 6735 m
|
Hatótávolság: 2900 km
|
Fesztávolság: 21,34 m
|
Hossz: 15,42 m
|
Magasság: 5,64 m
|
TÖRTÉNETE
A gyors A-26-os Invaderek látványos karriert
futottak be a második világháború során, és még azután is. A Douglas gyár DB-7
családjának (A-20, Boston, P-70,...) utódaként készült, elsõ
repülésére 1942 közepén került sor. Kevés készült belõle, de azok
rengeteg bevetést teljesítettek 1944-tõl. Két- és háromüléses változata
is volt, használták többek között közepes magasságú és alacsonybombázóként,
felderítõként, éjszakai bombázóként is. Amikor 1948-ban a Maraudereket
kivonták a szolgálatból, a típust "átkeresztelték" B-26-osra. Az
amerikaiak nagy hasznát vették a koreai és a vietnami háborúban is. Egyedülálló
módon még 30 évvel az elsõ bevetés után is az elsõ vonalban
szolgált.
KÉPEK
GRUMMAN TBF / TBM AVENGER (US)
TECHNIKAI ADATOK (TBF-1)
Legénység: 3 fő
|
Motor: 1 db Wright R-2600-8 Double Cyclone, 1850 LE
|
Sebesség: 434 km/h (3360 m-en)
|
Fegyverzet: 3 db 12,7 mm-es és 2 db 7,62 mm-es Browning
géppuska, max. 908 kg bomba vagy 1 db torpedó vagy 8 db rakéta
|
Súly: 4580 kg (üresen); 6200 kg (harckészen)
|
Csúcsmagasság: 7005 m
|
Hatótávolság: 3090 km
|
Fesztávolság: 16,50 m
|
Hossz: 12,20 m
|
Magasság: 5,00 m
|
TÖRTÉNETE
Az Avenger prototípusa 1941-ben repült
elõször. Elsõ harci bevetésére a midwayi
csatában került sor. Kiváló torpedóvetõ repülõgépnek
bizonyult, fõként anyahajókon szolgált. A Grumman gyár (TBD jelzéssel)
és a GM (TBF) is gyártotta, sokat adtak át belõle a briteknek, akik
bombázóként, aknaszóróként is használták, sõt, Németországban csatarepülõként
is bevetették. Különbözõ változatai a háború után is hadrendben
maradtak.
KÉPEK
BOEING B-17 FLYING FORTRESS (US)
TECHNIKAI ADATOK (B-17G)
Legénység: 10 fõ
|
Motor: 4 db Wright GR-1820-97, 1200 LE
|
Sebesség: 480 km/h (9150 m-en)
|
Fegyverzet: 13 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 7985 kg
bomba
|
Súly: 14850 kg (üresen) ; 25000 kg (harckészen)
|
Csúcsmagasság: 10670 m
|
Hatótávolság: 2970 km
|
Fesztávolság: 31,64 m
|
Hossz: 22,26 m
|
Magasság: 5,80 m
|
TÖRTÉNETE
Az amerikai Boeing cég 1934-ben kezdte meg
egy többmotoros nehézbombázó-típus kifejlesztését. Követelmény volt, hogy a
készülő repülőgép szárazföldi célok és hajók ellen is alkalmazható legyen. A
Boeing Model 299-nek nevezett bombázó próbaútjára már a következő évben sor
került. A B-17-esek különféle változataiból ezután majdnem 13 ezret gyártottak.
Bár a B-24
Liberator típusból ennél is több készült, mégis a "repülő erőd"
lett a második világháború legismertebb amerikai bombázója. A Csendes-óceán
térségétől az afrikai hadszíntéren át Európával bezárólag minden fronton
alkalmazták. A Németország elleni nappali stratégiai bombázások fő fegyvere
lett. Az "erőd" elnevezés nem túlzás: a gépet úgy tervezték, hogy
egyedüli is meg tudja magát védeni az ellenséges vadászgépektől. A német
pilóták viszont hamar rájöttek, hogy hátulról könnyen támadható. Ezen
hiányosságát farokgéppuska beépítésével igyekeztek kiküszöbölni, de igazi
megoldást csak a nagy hatótávolságú vadászgépek megjelenése jelentett. Mivel
általában jól védett célpontok ellen alkalmazták, a vadászok mellett a
légvédelmi tüzérség is súlyos veszteségeket okozott a B-17-eseknek. Ennek
ellenére a legjobb bombázók közé tartozott.
KÉPEK
=>
CONSOLIDATED B-24 LIBERATOR (US)
TECHNIKAI ADATOK (B-24J)
Legénység: 12 fő
|
Motor: 4 db Pratt & Whitney R-1830-65, 1200 LE
|
Sebesség: 408 km/h (9150 m-en)
|
Fegyverzet: 10 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 5800 kg
bomba
|
Súly: 17.500 kg (üresen); 26.000 kg (harckészen)
|
Csúcsmagasság: 9750 m
|
Hatótávolság: 3360 km
|
Fesztávolság: 33,55 m
|
Hossz: 21,16 m
|
Magasság: 5,49 m
|
TÖRTÉNETE
Kifejlesztése 1939-ben kezdődött el, első
bevetésére 1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy
egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. A
"Libi"-k teljesítették is ezeket az elvárásokat, igaz, nem értek el
jobb teljesítményt, mint a korábbi típusok (mint pl. a B-17-es),
a pilóták számára nagyobb erőfeszítést igényelt egy-egy pontosabb bevetés, és
gyártásuk nagyon drága volt. Mégis, a legnagyobb példányszámban készült
repülőgép a B-24-es volt. Ez talán azzal magyarázható, hogy egyrészt forradalmi
újításokat tartalmazott (pl. rengeteg elektromos műszere, berendezése volt),
másrészt valóban szinte minden feladatot képes volt teljesíteni. Jó
eredményeket ért el szárazföldi célok bombázásánál, a tengeralattjárók elleni
harcban, és nagy hatótávolsága miatt a Csendes-óceán térségében szállítógépként
is alkalmazható volt. Minden fronton harcolt, számos ország légiereje még a háború
után is alkalmazta.