Fegyverleírások
Amerikai fegyverek
Az M1 Grand
Véleményem szerint az M1 Grand a legjobb fegyver, amit
valaha is kitaláltak" - Gen. George Patton.
Az amerikai M1 karabély a legelső félautomata fegyverek egyike, és a
második világháború során rengeteg szövetséges katona elsődleges puskája volt.
Pontos, és kb. 400 méterig, van átütőereje.
Körülbelül 5. 5 kg súlyú, és 8
darab. 30-as (7. 62mm-es) kaliberű
golyót fogad be, amik egy tárban sorakoznak. Ez a tár a 8. golyó kilövésével
automatikusan kirepül.
Volt ezen kívül még egy távcsöves, és egy gránátvetős verziója is.
Colt 45
A Colt, 1911-et és 1911-A1-t rendszeresítették az amerikai hadseregben
a második világháború során. A régebbi változatot a tankok legénységei, pilóták
kapták. A 1911-A1 egy kicsit nagyobb, biztonságosabb volt, nem ütött akkorát
tüzeléskor. 45-ös kaliberű töltényeket használt, és mindössze 1 kg-ot nyomott.
Míg eredetileg csak a tisztek számára volt elérhető, később már bármelyik
közlegény is be tudta szerezni.
M1903A4 Springfield mesterlövész puska:
Ezt a puskát először 1903-ban kezdték gyártani, és jó
egymillió darabot állítottak elő egészen az 1930-as évek végéig, amikor
leálltak a termeléssel. A II. világháború felé haladva azonban a kormányzat
újraindíttatta a Remington céggel a termelést, és 1943-ra már 330. 000 darabot
állítottak elő, 1944-re újabb 700. 000-et. Az idő múlásával számos
változtatáson ment keresztül, melyek a felépítést érintették. Szerelték M73 és
M73B1 2. 2X távcsővel is. 5 töltény fért a tárba, vagy egyesével a puskába
töltve. Egészen a M-1C és M-1D puskák érkezéséig használták a Springfieldet.
M1 Karabély:
Az M1 Karabélyt azok használták, akiknek a Garandnál
könnyebb, de a Colt 1911-A1-nél mégiscsak erősebb és pontosabb fegyverre volt
szükségük. Üresen kb. 2, 5 kg súlyú volt, és 15, illetve 30 töltényt tartalmazó
tárral szerelték. Körülbelül 250m-es hatótávolságú fegyver. Az ejtőernyosök egy
kissé módosított verzióját kapták, hely- és súlymegtakarítás céljából a
puskatus visszahajtható lett.
BAR (Browning Automatic Rifle):
Az I. világháborúban az amerikai csapatoknak jól jött volna
egy erős géppuska, de az újonnan kifejlesztett BAR túl későn, és kis számban
került a harcmezőre ahhoz, hogy befolyásolhatta volna a háború kimenetelét. A
II. világháborúban a súlya ellenére (több mint 10 kg, üresen) nagyon gyorsan
elterjedt, és vitathatatlan érdemeket szerzett a BAR - még akkor is, ha a 20
töltény sokszor kevésnek bizonyult, és a mindenbe beleakadó támasztékot szinte
mindenki azonnal leszerelte a csöröl, a plusz súly miatt is.
Német fegyverek
P08 Luger:
A tervezőjérol elnevezett Luger az első világháborútól
kezdve a német szolgálati pisztoly. 9mm-es és 7. 65-ös kaliberrel gyártották,
és a tisztek, géppuska-osztagok fegyvere volt.
Karabiner 98 (Mauser):
A 98-as
karabély volt a Wehrmacht alapfegyvere, és minden katonát ezzel képeztek ki
függetlenül attól, hogy végül mivel szerelték fel.
Körülbelül 4 kg-os súly, és 5 töltény jellemezte a fegyvert. Ezen kívül
rendkívül pontos, és erős volt, egyetlen hátránya a kis tűzgyorsaság.
Maschinenpistole
40:
A
híres MP40 1940-ben került bevetésre a nyugati fronton. Kezdetben szakaszonként
3 darab jutott belőle, később viszont széles körben elterjedt. A világháború
végéig 908, 317 darabot gyártottak belőle.
Az MP40-es tárba 32 darab 9mm-es Parabellum golyó fért. Percenkénti
tüzgyorsasága 350-500 töltény/perc. Utcai-és épületharcokra tervezték, teljesen
(lemezelt) fémből készült, 4 kg-os súlyával elsőrangú volt közelharcra.
Maschinengewehr
42:
Az
MG42-es kora legjobb géppuskája volt. Tűzsebessége körülbelül 1600 lövés/perc.
Körülbelül 11kg súlyú, ezért egy MG42-es osztag legalább három emberből állt.
MP-44
(StG. 44):
A Sturmgewehr 44 (StG. 44) a világ első igazán hatékony géppuskája volt. A II. világháború végefelé mutatták be, és ha a háború még egy évig folytatódik, az SG44 minden más gépfegyvert kiszorít a német hadseregben. A háború végéig 500. 000-et gyártottak belőle.
Brit fegyverek
Bren Mark 2:
A
Bren Mark 2-t 1941-ben rendszeresítették a hadseregben. 100 töltény fér el a
dobban, és még 30 a dobozban. Körülbelül 10, 5 kg súlyú, ez valamelyest
csökkenti a mozgékonyságot. Letámasztva 500/520 lövést képes leadni.
Enfield:
Az Enfield Mark 1 Number 4-et először
1938-ban kezdték gyártani, Mr. Scott Lee tervezte. Angliában, az Enfield-i
Enfield Arms Plant fegyvergyárban, innen ered a neve.
0. 303-as kaliberű volt, 10 tölténnyel. Súlya körülbelül 4, 5 kg.
Sten Mark 2 géppisztoly:
A Sten Mark 2 egy egyszerűen
gyártható, lemezelt fémből készült géppisztoly volt. 6 különböző verziót
gyártottak belőle, például a kommandósok részére hangtompítós változatban.
9mm-es Parabellum lövedékeket használt, 32 töltény fért a tárba, súlya 3 kg,
tűzgyorsasága 550 lövés/perc.
Vörös Hadsereg
PPSh-41 (Pepeshka 41):
A PPSh-41 a Vörös Hadsereg könnyen
előállítható, megbízható fegyvere. Az orosz télben is muködésképes maradt, így
gyakran a németek is használták a zsákmányolt fegyvereket. Könnyen megismerhető
fa puskatusáról, és a dobtárról. A dobtár 71, míg a sima tár 35 darab 7. 62-es
töltényt tartalmazott. Tűzgyorsasága 900 lövés/perc.
A brit Stennel és az MP40-el lépést tudott tartani, sőt bizonyos
szempontokból felül is múlja azokat. A háború végéig körülbelül 5 millió
darabot gyártottak belőle.
Mosin Nagant M91/30 Rifle:
A Mosin Nagant M91/30 az oroszok
legfőbb karabélya volt a II. világháborúban. 5 darab 7. 62-es töltény fért a
tárba. Felcsatolható bajonett is tartozott hozzá, és körülbelül 9 millió
darabot gyártottak belőle.
Mosin
Nagant M91/30 Rifle, távcsöves verzió
Az előbbi fegyver, távcsővel szerelve.
RGD-33 gránát:
A fegyver teljes neve Rucsnaja Granata Degtyareva Model 33, jelentése Degtyarev tervezésű gránát. A gránát különlegessége, a kétfajta használati módban rejlik. Az első variáció egy sima támadógránát, a másik egy repeszgránát. Ezt úgy tudta elérni, hogy a gránát fejére egy ún. Repeszköpenyt szerelt és így repeszgránátként is tudta használni a katona. A gránát elég összetett mechanikával rendelkezett. Ezért a harctérre két külön darabban érkezett; a gránát maga egy vászontáskában és külön a gyutacs papírba csomagolva. Használat előtt belehelyezte a katona a gyutacsot a gránát tetején lévő nyílásba. Ezután a nyél elforgatásával tudta élesíteni a gránátot. A gránát hatalmasat robbant és a repeszek 30-40 méteres körben szóródtak szét. Ennek ellenére nem volt sikeres konstrukció; a gránát előkészítése sokáig tartott és gyakran föl sem robbant, ha nem dobták el megfelelően, vagy nem rázták föl erősen. A kioldószerkezet bonyolultsága és a precíz mechanika miatt nehéz volt tömegesen gyártani. Ezért már 1941-ben leváltották ot az átalakított RG-41 és az RG-42 nevű gránátok
