Híres személyek

 

CHURCHILL, Sir Winston Leonard Spencer (1874-1965)

Brit államférfi, katona. 1900-ban parlamenti képviselőnek választották, ezután politikai karrierje gyorsan ívelt felfelé. Különféle miniszteri posztokat töltött be. (Elsõ világháborús szerepérõl lásd ezen korszakbeli tevékenységét bemutató oldalunkat!) Az elsők között figyelmeztetett a náci veszélyre. 1939-ben az Admiralitás Első Lordja. A katasztrófával végzõdött norvégiai hadjáratot követõen 1940. május 10-én a lemondott Chamberlain utódaként ő lett a miniszterelnök. Koalíciós kormányt alakított, és átvette a hadügyminiszteri posztot is. Hitler minden "békeajánlatát" visszautasította. Rendkívüli szónoki képességeit sikerrel vetette latba annak érdekében, hogy Angliát felrázza a csüggedésből. A háború elõtti idõkre vezethetõ vissza szoros barátsága Roosevelt amerikai elnökkel. Az USA ennek a kapcsolatnak is köszönhetõen még hadbalépése elõtt jelentõs segítséget adott az egyedül maradt Angliának. A két angolszász vezetõ többször is találkozott. 1941 augusztusában elfogadták az Atlanti Chartát, decemberben pedig megegyeztek, hogy elõször Németországot kell legyõzni. Churchill fontos döntése volt, hogy a megtámadott Szovjetuniónak minden segítséget meg kell adni a közös ellenséggel szemben. Ezzel együtt mindent megpróbált a kommunizmus térnyerésének megakadályozása érdekében. Elképzelései szerint az európai nagy támadást a Földközi-tengerrõl a Balkán és Közép-Európa irányába kellett volna megindítani, de az amerikaiak csak az észak-afrikai és olaszországi hadmûveleteket támogatták, az invázióra Franciaországban került sor. Churchill a szövetségesek politikájának egyik meghatározó egyénisége volt, de a háború végére a nagy konferenciákon már egyre kevesebbszer tudta érvényesíteni akaratát az egyre befolyásolhatóbb Roosevelttel és a mindinkább erõszakosabbá váló Sztálinnal szemben. 1945 júliusában a konzervatívok választási vereségét követően Attlee vette át tőle a miniszterelnöki tisztséget. 1951 és 1955 között ismét miniszterelnök volt. Történelmi tárgyú munkáiért, részben a második világháborúról írt nagyszerű művéért, a The Second World War című könyvért 1953-ban megkapta az irodalmi Nobel díjat. Ezen munkájának rövidített változata A második világháború címmel magyarul is megjelent.

Könyvek:
Andor : Roosevelt ; Surányi : Churchill
Budín : Egy úr az admiralitásról
Churchill (Ed. by Robert Blake, Wm. Roger Louis)
Churchill : Nagy csaták
Coolidge : Winston Churchill
Feis : Churchill, Roosevelt, Stalin
Haffner : Churchill
Krockow : Churchill
Lash : Roosevelt and Churchill
Lukacs : Öt nap Londonban
Robbins : Churchill
Truhanovskij : Winston Churchill

 

ROOSEVELT, Franklin Delano (1882-1945)

Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke. 1933-tól haláláig elnök, egyedülálló módon négyszer választották meg. Sokak szerint ha a háború nem tört volna ki, vagy nem õ lett volna akkor az elnök, abban az esetben is az USA egyik legkiemelkedõbb politikusaként kellene emlegetnünk. A gazdasági világválság bénító körülményei között lett elnök, és sikerült talpra állítania országát. A második világháború kitörése után (az USA semlegessége ellenére) jelentős fegyverszállítmányokkal segítette a szövetségeseket. 1941-ben Churchill angol miniszterelnökkel közzétették az Atlanti Chartát. December 7-én a Pearl Harbort ért japán támadás után az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Ettől fogva Roosevelt tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen. Belátta, hogy bár az USA-t inkább õk fenyegették, a japánok gazdasági gyengeségük miatt nem képesek egyedül a gyõzelemre. Éppen ezért Európát tekintette az elsõdleges harctérnek, és feltétel nélkül támogatta Hitler és szövetségesei minden ellenfelét. Roosevelt javaslatára deklarálták a szövetségesek a feltétel nélküli megadás elvét, egyesek szerint ez a háború indokolatlan elhúzódását eredményezte. Rossz egészségi állapota ellenére határtalan munkabírással vett részt a háborús ügyek intézésében, mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka. Minden fontos szövetséges konferencián részt vett, de Churchill szerint (és a történészek zöme szerint is) túl naívnak mutatkozott Sztálinnal szemben, a szovjet diktátor könnyen rá tudta venni terveinek támogatására. 1945. április 12-i halálát követően alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyére.

Könyvek:
Andor : Roosevelt ; Surányi : Churchill
Feis : Churchill, Roosevelt, Stalin
Jakovlev : Franklin Delano Roosevelt
Lash : Roosevelt and Churchill
Ludwig : Roosevelt
E. Roosevelt : Apám így látta
F. D. Roosevelt : Harc a máért (teljes szöveg)
Sherwood : Roosevelt és Hopkins

 

ROMMEL, Erwin Johannes Eugen (1891-1944)

Német tábornagy. Harcolt az elsõ világháborúban, megkapta a legmagasabb német kitüntetést. A két világégés között írt egy fontos mûvet a gyalogsági hadviselésrõl, késõbb viszont páncélosparancsnokként vált világhírûvé. A franciaországi hadjárat során a 7. páncéloshadosztály élén egészen Cherbourg-ig tört előre. 1941 februárjától 1943-ig az Észak-Afrikában harcoló német csapatok (később az ún. Afrikakorps, Afrika-hadtest) parancsnoka. Nagyszerű taktikai készsége és ravaszsága miatt kapta a Sivatagi Róka nevet az angoloktól. Röviddel Afrikába érkezése után megállította Wavell támadását, 1942 nyarán viszont az õ elõnyomulását tartóztatta fel az Auchinleck vezette brit sereg. A gyakran változó hadiszerencse ezt követõen ismét a németeket segítette, ám az el-alameini csatában végül Montgomery döntõ gyõzelmet aratott, ezután az Afrikakorps állandó hátrálásra kényszerült, ám eközben kemény ellenállást tanúsított. A végsõ vereség elõtt Hitler hazarendelte, új megbízatása a franciaországi védelem megszervezése volt. Kiderült számára, hogy a propagandaszólamokkal ellentétben az Atlanti Fal nem létezik. Lázasan kezdett dolgozni a védelem megerõsítésén, de nem kapott kellõ támogatást Rundstedt-tõl. A szövetségesek partraszállásakor ismét szembekerült régi ellenfelével, Montgomeryvel. Július 17-én súlyosan megsebesült. A kezdetben a Führert bálványozó Rommel nevét összefüggésbe hozzák az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylettel. Nem bizonyított, hogy aktívan részt vett volna az összeesküvésben, mindenesetre tudott róla, és egyetértett céljaival. Ezen okok miatt 1944 októberében öngyilkosságra kényszerítették. A hivatalos indoklás szerint sebesülésébe halt bele, és hõsöknek kijáró temetést kapott.

Könyvek:
DAK : Deutsches Afrika Korps
Douglas-Home : Rommel
Fraser : Rommel
Greene - Massignani : Rommel észak-afrikai hadjárata
Irving : The trail of the fox
Mitcham : Triumphant fox
Rommel : Attacks
Rommel : Háború gyûlölet nélkül
The Rommel papers
Ruge : Rommel in Normandy

 

HITLER, Adolf (1889-1945)

Osztrák származású német diktátor (Führer), birodalmi kancellár. Az elsõ világháborúban a bajor hadsereg tizedese, egy gáztámadáskor megsebesül. 1921-től a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (náci párt, NSDAP) vezetője. Ekkor már eszelősen gyűlölte a zsidókat és a marxistákat. 1923-ban sikertelen puccskísérletet hajtott végre Münchenben (sörpuccs). Ötévi várfogságra ítélték, de 9 hónap múlva már szabadult. Közben megírta hírhedt könyvét, a Mein Kampf-ot, amelyben már megtalálhatók későbbi agresszív politikájának alapjai. 1933-tól birodalmi kancellár, rövidesen önkényuralmat vezet be. Diktatúrája ártatlan emberek millióinak halálához vezetett. Hivatalos politikává tette a zsidóság kiirtását. Könyörtelenül üldözte politikai ellenfeleit is, nemcsak a kommunistákkal, de a polgári ellenzékkel, sõt saját pártján belüli ellenlábasaival is leszámolt. 1934-től államfő, felveszi a Führer címet. 1935-től a német véderő főparancsnoka. Intenzív fegyverkezésbe kezd. 1938-ban Ausztriát, 1939-ben Csehszlovákia egy részét kebelezi be, de a fegyver nélküli hódításokat 1939-től háború követi. Hogy bebiztosítsa magát, még legnagyobb ideológiai ellenfelével, Sztálinnal is hajlandó volt paktumot kötni. Lengyelország megtámadása után Anglia és Franciaország is hadat üzent a németeknek. 1940-ben Hitler megindította szintén gyorsan véget ért nyugat-európai hadjáratát. Franciaország kapitulációját követõen remélte, hogy békét köthet Angliával, de Churchill következetesen folytatta ellene a harcot. 1941 nyarán döntõ lépésre szánta el magát: megtámadta a Szovjetuniót. A kezdeti sikerek után nyilvánvalóvá vált, hogy Németország erejét meghaladja egy kétfrontos háború. Miután Moszkva elõtt megállították hadseregét, nem bízván tábornokaiban, maga vette kezébe a hadsereg irányítását. Szinte ezzel egyszerre hadat üzen az USA-nak is. 1942-ben a német csapatok újabb szovjet területeket foglalnak el, de folyamatosan utánpótlási nehézségekkel küzdenek. Afrikában az el-alameini, európában a sztálingrádi csata hozza el a fordulatot. A folyamatosan hátráló és súlyos veszteségeket szenvedõ tengely-haderõ már csak kevésszer tudja átvenni a kezdeményezést, de azt is csak idõlegesen. 1944 júliusában, látva Németország kilátástalan helyzetét, a sokadik Hitler-ellenes összeesküvés aktív lépésre szánja el magát. A Füher könnyû sebesüléssel vészeli át a Stauffenberg által elkövetett bombamerényletet, melynek ürügyén a náci vezetés nemcsak a merénylõkkel, de vélt és valós ellenzékével is leszámol. Hitler ezt követõen minden vereség mögött árulást lát. Õ maga irracionális elképzeléseket vázol fel környezetének a háború megnyerésérõl. A végsõ fázisban utasítást ad minden infrastruktúra elpusztítására. Berlin ostromának utolsó napjaiban a bunkerben feleségül veszi Eva Barunt, majd 1945. április 30-án mindketten öngyilkosságot követnek el.

=> Hitler festményeiből

Könyvek:
Bernás - Bernás : Merénylet Hitler ellen
Bezimenszkij : Hitler halála ; angol kiadás: The death of Adolf Hitler
Boldt : Hitler : The last ten days
Bullock : Hitler
Bullock : Hitler and Stalin
Corvaja : Hitler és Mussolini
Cova : Eva e il Führer
Dolan : Adolf Hitler
Fest : Hitler
Gárdos : A panoptikum raktára
Haffner : Megjegyzések Hitlerhez
Hamann : Bécs és Hitler
Hamsík : A középszerűség géniusza
Heiden : Hitler
Hillgruber : Hitlers strategie
Hitler : [Képeskönyv]
Hitler hatvannyolc tárgyalása
Hitler's secret book
Hitler : Asztali beszélgetések
Irving : Hitler's war
Kershaw : Hitler : profiles in power
Kershaw : The 'Hitler myth' / A Hitler-mítosz
Knopp : Ne féljünk Hitlertől!
Lukacs : A történelmi Hitler
Melnyikov - Csornaja : Hitler
Melnyikov : Összeesküvés Hitler ellen
Miskolczy : "A Führer olvas"
O'Donnell : The bunker
Ormos : Hitler
Ormos : Hitler / Krausz : Sztálin
Ormos : Hitler élete és kora
Ormos : A Hitler-életrajz buktatói
Petrova - Watson : Hitler halála
Picker : Hitlers Tischgespräche im Führerhauptquartier
Rauscher : Hitler und Mussolini
Rauschning : Hitler bizalmasa voltam
Secret conversations with Hitler
Schmidt : Hitler tolmácsa voltam
Schwarzwäller : Hitler pénze
Thomas : Adolf Hitler halálának rejtélye
Toland : Adolf Hitler
Trevor-Roper : The last days of Hitler
Zitelmann : Adolf Hitler

 

SZTÁLIN, Joszif Visszarionovics (1879-1953)

(Eredetileg Dzsugasvili.) Grúz származású szovjet diktátor, generalisszimusz. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1899-ben ezért kizárták a papi szemináriumból. 1901-tõl kezdve csak forradalmi tevékenységgel foglalkozott, többször bebörtönözték ill. számûzték. Több álneve is volt, a Koba fedõnevet 1913-tól Sztálinra cserélte. 1917-ben részt vett az októberi forradalomban. Az azt követő polgárháborúban katonai parancsnok, de nem árult el nagy tehetséget ezen a téren, többször hozott hibás döntéseket. 1922-ben, Lenin halála után az SZKP KB főtitkára, mely tisztséget haláláig betöltötte. Ezután fokozatosan egyre keményebb diktatúrát vezetett be. Sokszor mondvacsinált okokra hivatkozva számolt le valódi vagy vélt ellenfeleivel. A terrorhullám 1937-38-ban érte el csúcspontját. Ekkor többek között valósággal lefejezte a szovjet tisztikart, e döntéséért 1941-ben drága árat kellett fizetnie. 1939-ben megnemtámadási egyezményt kötött Németországgal, és megállapodott Hitlerrel Lengyelország felosztásáról, melyet a németek invázióját követõen õ is megtámadott. Ezután háborút kezdett Finnországgal, a remélt gyors gyõzelem helyett véres csatákat kellett szervezetlen seregének vívnia. Az 1941-es német támadástól 1945-ig az Állami Honvédelmi Bizottság elnöke, honvédelmi népbiztos, a Szovjetunió fegyveres erőinek főparancsnoka. A honvédõ háború elején az addigi hibás katonapolitikai és személyi döntéseit tetézi azzal, hogy nem képes a nyilvánosság elé lépni, elsõ megnyilatkozására csak július 3-án kerül sor. Rövidesen elkezdi keresni az állítólagos felelõsöket, ezzel ismét megtizedelve a tisztikart. Késõbb fokozatosan a saját kezébe veszi az irányítást. Tábornokaitól feltétlen engedelmességet követelt. A hadmûveletek tervezésében nem játszott döntõ szerepet, de az alternatívák között legtöbbször õ választott. Fõként a kezdeti idõkben sokszor hallgatott régi, ám kevésbé tehetséges barátaira, pl. Bugyonnijra, Tyimosenkora vagy Vorosilovra. A késõbbiekben már bátrabban bízott kiváló képességû parancsnokaiban, Zsukovban, Vasziljevszkijben és társaikban. Ügyes politikus volt, a szövetségesek tanácskozásain Rooseveltet befolyásolva gyakran keresztülvitte akaratát Churchill-lel szemben. Diplomáciai tehetségének is köszönhetõ, hogy a Szovjetunió kiterjeszthette befolyását Kelet-Európában. A háború után egyre növelte hatalmát, újabb és újabb bûnökkel, a terror fokozott alkalmazásával igyekezvén azt megszilárdítani.

Könyvek:
Barbusse : Sztalin
Béládi - Krausz : Sztálin
Bullock : Hitler and Stalin
Deutscher : Sztálin
Dilas : Találkozások Sztálinnal
Feis : Churchill, Roosevelt, Stalin
Krausz : Sztálin élete és kora
Kun : Az ismeretlen Sztálin
Mikeln : Sztálin, a zsarnok élete
Ormos : Hitler / Krausz : Sztálin
Radzinszkij : Sztálin
Seaton : Stalin as military commander
Sztálin - Az igazat, csakis az igazat
Volkogonov : Győzelem és tragédia (Orosz kiadása : Triumf i tragedija )

 

PATTON, George Smith (1885-1945)

Amerikai tábornok. Az elsõ világháború során nagy hatást tettek rá a tankok, a késõbbi években sokat foglalkozott a páncélosfegyvernem korszerûsítésével és annak alkalmazásának kérdéseivel. Elméleti téren nem alkotott kiemelkedõt, de a harckocsik alkalmazása jelentõs mértékben az õ munkássága miatt terjedt el az amerikai hadseregben. A második világháború során 1942 novemberében Eisenhower helyetteseként az észak-afrikai partraszálláskor az amerikai erők parancsnoka. 1943 márciusában kinevezik a Tunéziában harcoló II. amerikai hadtest vezetőjévé, amely Montgomery 8. hadseregével együtt részt vett a Tunisz elleni támadásban. A szicíliai partraszállás során a 7. hadsereg parancsnoka. 1944-ben a normandiai harcokban a 3. hadsereg élén áll. Jelentős szerepe volt az ardenneki offenzíva visszaverésében. 1945. márciusában átkel a Rajnán, április végén eléri a Duna vonalát. A lobbanékony, szókimondó, néha brutális tábornok nagyszerű szervező, csapatainak kiváló parancsnoka volt. 1945. decemberében autóbaleset áldozata lett.

Könyvek:
Blumenson : The Patton papers
Frankel - Smith : Patton's best
Frayn-Turner - Jackson : Destination Berchtesgaden
Patton : War as I knew it
Warrior : The story of General George S. Patton, Jr.
Williamson : Patton's principles

PÉTAIN, Henri Philippe Omer (1856-1951)

Franciaország marsallja. Az elsõ világháború egyik leghíresebb hadvezére, 1917-18-ban a hadsereg főparancsnoka. A két világháború között is fontos tisztségeket töltött be a hadseregben. 1939-ben spanyolországi nagykövetté nevezték ki, de a német támadás után Reynaud hazarendelte. Ellenezte a háború folytatását, a megoldást a mielõbbi békekötésben látta. Ezt az elképzelését Laval és a kormány több más tagja is támogatta. Reynaud lemondását követõen 1940. június 16-tól õ lett a miniszterelnök. Június 22-én fegyverszünetet kötött a németekkel, ezután 1944-ig Vichy-Franciaország államfője volt. 1940 decemberében menesztette Lavalt, mert az a tengely fegyveres támogatása mellett érvelt, ám a németek nyomására 1942 áprilisában vissza kellett helyeznie õt a kormány élére. 1942 novemberében a németek megszállták Vichy-Franciaországot is, így Pétain kormánya gyakorlatilag a hódítók kiszolgálójaként mûködött tovább. 1945-ben a nácikkal való együttműködés miatt egy francia bíróság halálra ítélte. Büntetését de Gaulle később életfogytiglani börtönre változtatta.

Könyvek:
Ferro : Pétain
Michel : Pétain et le régime de Vichy