|
Villers-Bocage A minap, mint
rendesen a Villers-Bocage-i mappon aprítottuk egymást. A játék
közben elgondolkodtam azon, vajon Ti ismeritek-e ennek az ütközetnek
az igazi történetét mert, hogy a program készítők nem ismerik az
biztos. Mivel a mapp történetét leíró oldal is meglehetősen
pontatlanul foglalja össze az akkori eseményeket, gondoltam egyet és
húsvét vasárnapján utánanéztem mi is történt 1944. június 13.-án
ebben a Caen-től 30 km-re dél-nyugatra fekvő normandiai faluban,
Villers-Bocage-ban. A partraszállás óta
már egy hete folyt a lassú angol előrenyomulás Caen irányába. Az
angol támadóék a Caumont és Villers-Bocage közötti résen próbálta
megtörni a német védelmet. Az ék elején haladó brit 7.
páncéloshadosztály Cromwell típusú harckocsijai 13-án délelőtt érték
el Villers-Bocage-ot.
Szerencsétlenségükre ugyanebben az időben érkezett a faluba Michael
Wittman SS-Obensturmfürernek (főhadnagy), a 101.
SS-nehézpáncélos-zászlóalj 2. százada parancs-nokának vezetésével
egy, négy Tigris és egy Panzer IV-es harckocsiból álló egység. A német alakulat
azonnal akcióba lépett és maga Wittman azonnal végzett négy Cromwell
tankkal, majd rövid tűzharcban további hármat semmisített meg,
miközben a negyedik Cromwell igyekezett Wittman tankját hátulról
becserkelni, de vesztett és hamar társai sorsára jutott. Ezután
Wittman csatlakozott a többi harckocsihoz és most már együttes
erővel intéztek támadást a brit 22. harckocsiezred teljes páncélos
oszlopa ellen. Wittman végzett az oszlop elején, majd a végén haladó
harckocsival és így a konvoj valamennyi egysége a lángoló roncsok
között rekedt. Amíg a többi Tigris a beérkező brit harckocsikat
semlegesítette, Wittman az oszlop mellett haladva közvetlen
irányzással még további 23 brit tankot és ugyanennyi féllánctalpas
és könnyűpáncélozott járművet semmisített meg. Wittman egységének
fel kellett függesztenie a harcot és visszatérni bázisukra lőszert
és üzemanyagot vételezni. Mikor visszatértek a faluba egy angol
páncélosokból és egy – 6 fontos – páncéltörő lövegből álló egység
már várta őket, és kilőtte mind az öt harckocsit. A személyzetnek
azonban sikerült megmenekülnie. Wittman még ekkor sem adta fel,
segítséget szerzett és visszafoglalta a falut, de nem tarthatta
sokáig, mert 260 angol bombázó 1100 tonna bombája gyakorlatilag
kibombázta a faluból, Villers-Bocage a földdel vált egyenlővé. A Villers-Bocage-i
ütközetben Wittman gyakorlatilag megsemmisítette a brit 22.
harckocsi-ezred egy harckocsizó és egy gépesített lövészzászlóalját
és megállította az angol előrenyomulást, egyben megvédte a Panzer
Lehr hadosztály szárnyait. Tettéért Lovagkeresztjéhez megkapta a
tölgyfalomb és a kardok ékítményt. Az ütközet
történetének ismeretében már mindenki előtt világos hol hibáztak a
program készítői. A Villers-Bocage-i ütközetben Michael Wittman
SS-Obensturmfürer és egysége játszották a főszerepet Tigris
tankjaikkal – tehát páncélos ütközet volt –, ezért nem illeszkedik
kristály tisztán a CoD2 amúgy „gyalogsági” ütközeteinek sorába. De
ha már betették, akkor bizony a történeti hűség kedvéért nem csak
kilőtt német tankokat kellett volna beilleszteni a pályára, hanem
30db lángoló Cromwell és M4 Sherman Firefly tank és ugyanennyi brit
féllánctalpas roncsát is. De hát jelen esetben is a győztesek írták
a történelmet, na és a programot is.
